|
Életkor: 21
Iskola: Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Tanítandó tantárgyak:
irodalom 11 – 18 éves kor
magyar nyelvtan 11 – 18 éves kor
művészettörténet 11 – 18 éves kor
Bemutatkozás:
Nevem T. Ágnes, 21 éves vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karára járok, immár 4. éve. Magyar-művészettörténet szakpárommal eddig tanterv szerint haladok, nincsenek csúszásiam.
A magyar nyelv és irodalom ápolása régi szerelem, egész első osztálytól fogva (akkor még csak) szavaló-, mese- és mondamondó versenyek állandó résztvevője voltam, később is megmaradtak a szavalók és a Kazinczy Szép Magyar Beszéd Verseny is hozzátársult. Ezeken nagy arányban dobogós helyezést értem el, volt rá példa, hogy országos szintűn is. Természetesen gimnáziumban magyar fakultációt választottam, tudatosan készülve erre a pályára. Az egyetemen tovább mélyült a szenvedély és természetesen a tudás is. De akadt egy vetélytárs.
A művészettörténet kezdetben kevésbé inspirált, az elmúlt években azonban a magyar szakom méltó párjává nőtte ki magát. Minden félévben egyre jobban erősödik a vonzalmam eme tudomány iránt. Mostanra úgy érzem, szívesen vállalnék állást is ezzel kapcsolatban. Leginkább a múzeumpedagógia érdekel, nagy feladatnak tartom a gyerekekhez közelebb hozni a művészetet, megérinthető közelségbe, de talán még nagyobb kihívás ugyanez a felnőttekkel kapcsolatban.
Mind a két szakom, de leginkább a magyar, tanárképes, tehát a pedagógia szakot is párhuzamosan végzem, ami a mi egyetemünkön véleményem szerint különösen színvonalas. Idén kezdtem hozzá a szakmódszertan tanulmányaimhoz, következő félévben fog sor kerülni próbatanításokra.
Szabadidőmben szeretek múzeumba járni, feltölt a művészet közelsége. Természetesen a könnyűzene is fontos szerepet játszik az életemben, sokat járok koncertekre. Nagyon szeretek a barátaimmal kirándulni, idén nyáron másodjára volt lehetőségem kulturális, saját magunk által szervezett nyaraláson részt venni egy hét erejéig a Felvidéken, ahol leginkább a templomokat, kulturális emlékeket, múzeumokat, a helyi történelmet vettük közelebbről szemügyre.
Úgy vélem, a Diáktanítás mindkét szakom szempontjából kamatoztatható, a lelki tapasztalatotokról nem is szólva, a türelmet, a gyerekekkel való megfelelő bánásmód mikéntjét sosem tanulhatja elég ideig az ember.
Vissza a Diáktanítóinkhoz
Vissza a Főoldalra
|
